A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
| |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| |
|
|
|
Csak szerető szemek előtt...2016.07.18. 14:50, Beka-kiralylany
Bábos emlékek 1.
Rendezgettem a fotóimat… sok-sok fényképem van bábozós gyerekekről. Néha, ha elbizonytalanodom, és pár pillanatig azt gondolom, hogy a mai kütyüvezérelt világunkban nem kell már a játék… főleg nem a bábjáték, ami valós jelenlétet kíván. Valós jelenlétet… nem elég, hogy fizikailag ott a test, de minden érzékszervvel jelen kell lenni a bábjátékhoz… és mindent használni is kell. Ilyenkor kicsit végigfutok a fotókon… csak rákattintok egyre-kettőre, és máris látom, hogyan változik a gyermekarc, a gyermek a bábjáték során.
2013-ban készült fotókat hoztam ma. Egy kis faluban játszottunk 3 H-s gyerekekkel, olyan kis faluban, hogy onnét már út nem is vezetett sehova. A velük megesett egyik legszebb emlékemet írom le Nektek.
Ugye alap (mindenkinek alap?), hogy gyermekeket csak szerető szemek elé viszünk szerepelni. Nem bíráló, nem hibát kereső, hanem csodáló, szerető szemek elé! Így esett, hogy Nagy Lászlóné, Erzsi (több évtizede bábcsoportvezető) meghívott bennünket 2013-ban, Balatonlellére egy rendezvényre, fellépőként. A gyerekek izgatottan készültek első IGAZI fellépésükre. A teremben több mint 100 néző volt… és ők fenn a színpadon…. bátortalanul , de mégis fellépősen, és csupa-csupa pozitív tekintet kereszttüzében! … az előadásban énekelni is kellett… kezdték halkan…. és egyszer csak jött a nézőktől a segítség.. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-virágom…. és egyre hangosabban… és már mindenki énekelte velük együtt... katarzis élmény volt! :)
….. óriás, boldogítói taps az előadás végén!
… és a gyerekek (igen, 3 H-s cigánygyerekekről beszélünk) … széles mosollyal masíroztak le a színpadról „Éva néni, Éva néni… hallotta? Segítettek! Segítettek!”
… igen, segítenek...és együttműködnek… és szeretnek!
Erről szól a játék… a bábjáték!
(Próbákon készült fotók)
| |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| |
|
|