A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
|
| | |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| | |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| | |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| | |
|
|
|
Játszós.... gondolkodós... :)2016.06.16. 11:51, Beka-kiralylany
Nekem annyira sokat mond ez a két báb így együtt… akár úgy, hogy ők ketten lehetnek-e barátok?
De akár egy kisfiú személyiségén belül is a két oldal…
Ti mit gondoltok? Mit láttok bele a képbe? Láttok-e valamit? :)
Nekem annyira sokat mond… pl. akár úgy, hogy ők ketten lehetnek-e barátok?
De akár egy kisfiú személyiségén belül is a két oldal…
Ti mit gondoltok? Mit láttok bele a képbe?
MA ROSSZ LESZEK
(iskolás változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök!
Az osztályban verekedni fogok ,
Egy vonalzót talán még össze is török.
Könyvem, füzetem, elő nem veszem,
Ceruzám, tollam, a padról földre verem.
Padtársam füzetét összefirkálom,
Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom!
Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni,
És hangosan fogok jó sokat csuklani.
Írás óra alatt mindig felállok,
Mindenbe úgy is belekiabálok!
Szünetben száguldozok a folyosón föl-le,
Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre.
A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha,
Fog majd csodálkozni az egész iskola!
Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni,
Hisztizni is… csak tudnám, hogy kell azt csinálni…
A krétákat apró darabokra töröm,
Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm!
Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresni!
Hogy fog mérgelődni a tanító néni!
Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat,
A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat!
A táblához nem fogok azért sem kimenni,
Hiába hív majd a tanító néni!
Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem,
Vagy ez nem rosszaság? Nem tudom… töröm a fejem…
Még sosem voltam rossz. Ezért észre sem vesznek!
De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!
A tanítók folyton beszélgetnek velük,
Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük
A rosszalkodásra, meg semmi másra…
Csak a figyelésre és a tanulásra…
Az a szörnyű Karesz, dicséretet kap,
Ha semmi jót nem csinál, csak egyszer szót fogad!
Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket!
(Kovács Barbara)
| | |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
