A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
| |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| |
|
|
|
... az Élet(em) megy tovább...2016.05.02. 12:59, Beka-kiralylany
Időnként újra kell indítani az Életet... és én időnként újra is indítom. Ha valami nem úgy megy, ha valami már nem simul bele szépen a napokba, nem ad feltöltést, lendületet, ragyogást... akkor azt elhagyom, és újraépülök.
Ahogy a másik oldalamon (mese-játék-bábjáték.hu) jeleztem, az intenzív pedagógiai munkát magam mögött hagyva, kézművesként álmodom tovább bábjaimat, babáimat… saját kis mesevilágomat!
Nem volt könnyű a döntés, hónapokat rágódtam rajt, mert a pedagógia, az élménypedagógia, drámapedagógia, a tánc, a különféle vizuális művészeti tevékenységek nagyon tudtak motiválni, hogy mutassam meg, kínáljam meg velük a gyermeket... a gyermekeket, ... látni azt, hogy feloldódnak, kibontakoznak a játékban, az alkotásban. A másik oldalon viszont ott van, hogy nem preferálom a versenyeket, semmilyent… (az osztályozást sem). Ma viszont minden gyermeki megmozdulás (sport, művészet… bármi) célja a verseny, a kívülről látható eredmény felmutatása. Úgy tűnik ez motiválja a szülőt, és a pedagógust is... (nem tudom, melyiket előbb...) Rövid ideig próbáltam belesimulni ebbe a körbe, de testem-lelkem lázadt ellene, ... kiszálltam. Persze, amint kisgyermek közelbe kerülök, játszom… a szememmel, a kezemmel… talán épp csak egy összekacsintósat. A játékot nem lehet csak úgy, abbahagyni, és persze nincs is szándékomban, ha már egyszer megadatott ez a játékos lélek! :)
Az elmúlt évek gyermekfoglalkozásain, a különféle pedagógiai, bábos képzéseken rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amit kitörölhetetlenül viszek magammal.
Az évek során sok bábot készítettem, az országban szinte mindenfelé játszanak velük. … ez továbbra is így lesz. Másik régi vágyam volt, hogy vásárba, kézműves vásárba menjek…. régi vágy, olyan félős, gyáva… olyan „jajj, ha meglátják, hogy éééén…. és hjajj, ha nem is fog tetszeni, amit csinálok…” Az idő közben ment, szeretik, szeretitek a bábjaimat, babáimat, tehát immár melléjük állok én is. :)
Mesevilággal, szeretettel fogok útra kelni… és vágyom arra, hogy Ti is így várjatok!
| |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| |
|
|