A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni.... |
| |
"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Mikor én kisfiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, Ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan…"
(Szép Ernõ: Gyermekjáték)
„Veszteni? nyerni?
– ne, soha! csak játszani
szeretnék. Mindig.”
Fodor Ákos
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
| |
Rongy
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
| |
|
Minden lány egy kicsikét királylány,
minden Fiú kicsit hős lovag.
A Lány trónol Álomország trónján,
a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
| |
|
|
|
A kezdetek...2016.03.07. 10:17, Beka-kiralylany
Egész kislány koromban találkoztam a bábjátékkal. Nem hagyományosnak nevezhető keretek között (igen kevesen találkoznak ma már ebben a formájában), hanem a pedagógiai bábjátékkal.
Testvérem igen későn kezdett beszélni, így anyukám logopédushoz hordta. Abban a szerencsében volt részünk, hogy Murainé Szy Éva kezei között formálhatta öcsi a még nem tiszta hangokat.
Éva néni neve talán a régebb óta pedagógiában tevékenykedőknek ismerős lehet. Bűbájos, finom nő volt, teli szeretettel és játékkal. A testvérem játszott, én meg irigyen figyeltem, hogy „A tó szélén béka kuruttyol… kvak…kvak…„ A bábkészítésbe anyukám segített be Éva néninek, tehát jöttek a kisbékák, rigócskák, amik végre otthon is megelevenedhettek.
A másik, ami talán a bábozás szerelmesévé tett, az – mondhatni természetes, hogy – a babázás. Különleges kapcsolatom volt és van a babákkal. Nálam ők működtek úgy, ahogy manapság a pszichológus és gyermek közös munkájában, a projekciós bábjátékban a bábok. Az én babáim mind királylányok voltak… legkisebb, finom lelkű, gyönyörű… és persze a nem oly finom idősebb testvérek. Csodálatos ruhákat készítettem nekik, anyukám legszebb ruháiból. Ma már egy pszichológus ezt is pontosan meg tudná magyarázni… miért nem elégedtem meg a függönyökkel, miért kellett éppen anyukám ruhája a királylányoknak.
Volt néhány év az életemben, amikor – anyu kissé erőszakos lépése után – eltűntek a babák az életemből. De aztán, nem is tudom, mennyit kellett aludni, és megérkezett először Vicám. Hohóó, kislány… babázzunk! Második karácsonyán gyönyörű mózeskosár és igazi Götz baba várta a karácsonyfa alatt … Örült…. khm… kb. 2 hétig. Ennyi volt a babázás élménye. Nem adtam fel, egy reggel Nyuszi köszöntötte ébredéskor. Kesztyűbábként öntött formát az előző éjjel. Vicám egy boldog Nyúúú kiáltással kinn termett az ágyból, és aztán sok évre szóló barátságot kötöttek. Nyúval mindent meg lehetett beszélni, igen, azt is, amikor az embernek testvérkéje születik.
… ezzel pedig, ha a babák nem is, de a bábok immár örökre beköltöztek az otthonunkba és az életünkbe… több mint 20 évvel ezelőtt.
| |
|
|
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.”
Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
| |
|
|