"Ó, istenem, csak egyszer adnád,
hogy meginduljon ez a ló! –
fohászkodtam bizsergő testtel,
alig nyolcéves nebuló –
s emlékszem, hogyne emlékeznék,
máig se láttam oly csodát,
egy horkanás és máris – usgyé!
riszálni kezdte a farát,
hol csendőrnek, hol banditának,
hol lovasnak hittem magam,
sőt sárkány is voltam,
amint a képeken rajzolva van,
mögöttem sorra tünedeztek:
az ágy, a szekrény, majd anyám;
uff-uff, prérik csodált vitéze,
Winettou, bátor indián…"
(Berkó Sándor)
Sárgaszőrű kiscsikó
Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van, mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.
(Szigeti Piroska)
"...Maradjon meg a bábszínház játéknak, s csak az nyúljon hozzá, aki lelkesedni tud érte, mert különben sohase jut túl a kezdet nehézségein."
(A.Tóth Sándor: Néhány szó a bábszínházról)
Rongy, rongy,
te bolond.
Teveled meg mit csináljak?
Megcsinállak kócbabának,
kitömöm a hasadat,
bajuszod megfestem,
meghúzgálom a hajad,
így élünk mi, ketten!
(Gyurkovics Tibor)
Hangulatok
Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hős lovag. A Lány trónol Álomország trónján, a Fiú képzel kardot és lovat.
(Fodor Ákos)
A Békakirály
A Békakirály
Szín: régi kút, bokor, virág (háttérben a palota)… királylány vidáman kacagva labdázva be… pillangó repül előtte, labda (dróton csillogó-villogó kis golyó), a virág alá esik, pillangó játékosan a virágra száll… királylány kacag
Királylány: Nézd, nézd a golyóm! Ugye, gyönyörű… édesapámtól kaptam… hát nem ez a legszebb golyó a világon? Repülj golyó, repülj! Magasabbra! Még magasabbra! Föl a kék égig! Fel a bárányfellegekig…
(felkapja a golyót, játszik… bokor alá dobja… pillangó bokorra száll…. királylány a labdát a kútba dobja… pillangó rászáll a kútra. Királykisasszony lemerevedik, aztán odaszalad… néz bele… jobbról.. balról… szemből…jön egy újabb pillangó játékosan repkedve, „királylány pillangója” csatlakozik hozzá és kirepkednek. J)
Királylány: (a kútba kétségbeesetten – egy konzervdoboz segítségével) Hahóóóó, hahóóóóóó! (Királylány leül a kút tövébe és sírni kezdd.)
Királylány: brühaha… a golyóm… a legkedvesebb aranygolyóm.. nem lesz többé…
Békakirály: (a kút mögül előugrál) kvak-kvak…. Mit búslakodsz, szép királykisasszony? Olyan keservesen zokogsz, hogy a szívem is megszakad tőle mentem.
Királylány: (felugrik, körülnéz) Ki az? Ki az? Ki szólít?
Békakirály: Kvakk! Én vagyok, a nagy, zöld Békaország királya!
Királylány: (félve hátrál) Jaj, egy varangyos béka! Ne közelíts hozzám! Félek! Mit akarsz tőlem?
Békakirály: Ne félj tőlem! Segíteni szeretnék, hogy ne sírj olyan keservesen!
Királylány: Hogyan tudnál te nekem segíteni? Beleesett a legkedvesebb aranygolyócskám a kútba, azt siratom.
Békakirály: … és ha mondjuk felhozom Mit adnál nekem, ha visszahoznám az aranygolyódat?
Királylány: Bármit, amit kívánsz…. királyi ruhámat, gyöngyömet-gyémántomat, még az aranykoronát is a fejemről.
Békakirály: Nem kell nekem sem a ruhád, sem a gyöngyöd-gyémántod, sem az aranykorona a fejedről. Csupán egyet kívánok!
Királylány: (hirtelen) A tiéd…máris a Tiéd… megteszem, bármit kívánsz.
Békakirály: Hadd legyek a játszópajtásod; ültess asztalodhoz, etess tányérodból, itass poharadból, altass az ágyadban; ha ezt megígéred, leszállok a kútba, fölhozom az aranygolyócskádat.
Királylány: Mind megteszem, amit kívánsz, csak hozd vissza a golyómat.
Béka: (Kútba le és felhozza a golyót… a lány elé gurítja).
Királylány: (felkapja és örvendezve szalad is vele) … jajj de jó, megvan az én szépséges golyócskám, de boldog vagyok…
Béka: (ugrándozott a leány után) Kvakk! Kvakk! Várj csak! Várj csak! Vegyél az öledbe; én nem tudok olyan gyorsan futni, mint Te! Kvakk! Kvakk!
(Palota jön előre… királylány szalad be örvendezve… palota nagy kapuja széttárul. Király és udvarhölgyek, urak ebédelnek, elég + 2 szereplő.
Király: Jó, hogy jössz kedves lányom, már elkongatták a delet, ideje, hogy ebédeljünk.
Királylány: (Asztalhoz ül. Kopogtatnak)
Király: Nézd meg édes lányom, ki kopogtat ilyenkor!
Királylány: (Kinyitja a kaput, ott a béka, becsapja.) Senki édesapám, csak a szél. (ismét kopogtatnak)
Király: Nézd meg édes lányom, ki kopogtat!
Királylány: (kinyitja a kaput, ott a béka, becsapja) Senki édesapám, biztosan vihar készülődik. (ismét kopogtatnak)
Király: Nézd meg édes lányom, biztos van ott valaki!
Királylány: (sírva fakad) Édesapám, az bizony egy rusnya béka. Délután játék közben belejtettem a kedvenc aranygolyómat a kútba. Jött a béka, és azt mondta, ha játszópajtása leszek, felhozza a golyómat. Én ígéretet tettem, de soha nem gondoltam, hogy kibújik a kútból és utánam jön! brühühü…
Békakirály:
Kis királylány,
nyiss ajtót!
Elfeledted, mit ígértél
odakünn a kút vízénél?
Kiss királylány,
Nyiss ajtót!
Én vagyok itt
Nem hallod?!
Király: Amit megígértél, meg is kell tartanod! Menj, és engedd be!
Udvarhölgy1: (Csodálkozva) Még ilyent? Egy béka a királyi palotában?
Udvarhölgy2: (megrémülve) Ezt nem gondolhatja komolyan felséged!
Király: Csendet! … megmondtam, amit megmondtam… ha megtartják, úgy jó!
Királylány: (beengedi a békát, visszaül az asztalhoz)
Béka: (fészkelődik) Végy fel magad mellé! (mikor már az asztalnál/asztalon ül: ) Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted. (esznek) Told közelebb a poharad, hogy egy pohárból ihassunk, ahogy megígérted… (iszik)
És most pihenni szeretnék! Vigyél fel a jó puha ágyadba, takargass be csipkés takaróddal, had aludjam kicsikét.
Királylány: (fejét forgatja, könyörög) … édesapám, ugye ezt nem hagyja?
Király: Ha a bajban jó volt, ne vesd meg a baj múltán sem!
(Királylány a békával a hálószobába megy…. csipkés terítőt terít a paravánra… csipkés párnát tesz ki, a béka ráugrik, a királylány betakarja selyemtakaróval. Majd ő is lefekszik.A békát kicseréljük egy szép királyfira.)
Királyfi: (felkel, nézi a királylányt) Gyönyörű szép! Haja akár a szőke búzamező. Szeme mint a kéklő Óperenciás-tenger. A szája mint az érett cseresznye. Csak ő lehet a párom, vagy senki e világon!
Királylány: (riadtan) Jajjj… mi ez? … Ki vagy Te? (majd elégedetten elámulva) Ki vagy Te, szépséges királyfi?
Királyfi: Egy gonosz boszorkány békává varázsolt, Te voltál az egyetlen, aki megszabadíthatott a varázslattól. Most aztán felelj nekem, állod-e, amit ígértél, elfogadsz-e pajtásodnak; nem is pajtásodnak, de hitestársadnak?
Békakirály: Még ma világraszóló lakodalmat csapunk, aztán hazatérünk együtt az én birodalmamba, Bergengóciába…
Királylány: ahol minden békának otthont adunk és boldogságban élünk…
Békakirály: míg meg nem halunk. kvakk! Kvakk!
(Gyerekek jönnek előre a bábokkal:)
Gyerek1.
Virradattól szól a nóta,
táncot ropnak reggel óta.
Gyerek2.
Férjhez megy a király lánya,
most készül a csipkefátyla.
Gyerek3.
Csattog a sok béka lába,
szaladnak a béka-bálba.
Gyerek4.
Dongótorta, szúnyoglárva…
ünnepnapon csak ez járja.
Gyerek5.
Pergő-forgó tarka szoknya…
minden rokon vígan ropja.
(részlet Mentovics Éva verséből)
(Békakirálylány)
A patkó
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
"Aranypatkó kell a lóra!"
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
"Gyémántpatkó legyen rajta!"
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
"Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!"
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
"Gyí, te Csillag, Kisvárdára!"
(Móra Ferenc)
„Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.” Lev Tolsztoj
Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
(Nemes Nagy Ágnes)
"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint látni azt, amit mindenki lát..." (Lewis Carroll: Alice csodaországban)
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás.
(Albert Einstein)
AJÁNLOM AZ OLDALT
